Az E-mese Háza egyelőre nem egy épület.
Egy álom, egy formálódó terv és egy hosszú út első néhány lépése.
Egy autizmussal élő kislány történetéből, egy édesanya kérdéseiből és sok év tapasztalatából született.
Az egyik legfontosabb kérdésből:
Mi történik az autizmussal élő gyermekünkkel, amikor felnő?
És mi történik közben a családdal?
Vannak autizmussal élő gyermekek és fiatalok, akik sok mindenben önállóak. Tanulnak, dolgozni szeretnének, terveik és álmaik vannak. Lehet, hogy képesek lesznek saját otthonban élni, közlekedni és munkát végezni – miközben bizonyos élethelyzetekben továbbra is szükségük lehet segítségre.
Ők sokszor nem hagyományos intézményre vágynak.
Életre vágynak. Saját életre.
De egyetlen család sem építheti a jövőt arra, hogy a szülő mindig ott lesz.
Egy hely, ahol a segítség nem veszi el az önállóságot
Az E-mese Háza gondolata ebből született.
Nem egyszerűen egy intézményt szeretnénk létrehozni, hanem olyan közösséget és biztonságos hátteret, amely az önállóságot segíti és megtartja.
Egy helyet, ahol lehet találkozni, alkotni, tanulni, fejlődni és közösségben lenni.
Ahol idővel helyet kaphatnak kézműves és fejlesztő foglalkozások, zene, színjátszás, mozgás, állatokkal kapcsolatos programok, táborok és családi programok.
Ahol a fiatalok nem csupán résztvevői lehetnek valaminek, hanem képességeik szerint alkotói, munkatársai és alakítói is saját közösségüknek.
Hosszabb távon szeretnénk keresni az önálló életre való felkészülés, a munkavégzés és a biztonságos lakhatás lehetőségeit is.
Mit jelent számunkra az otthon?
Nem szeretnék zsúfolt, többágyas, intézményi szobákat létrehozni csak azért, mert egy épületben sok ember elfér.
Hiszek abban, hogy mindenkinek szüksége van saját térre.
Autizmussal élő ember számára pedig különösen fontos lehet egy olyan hely, ahová visszavonulhat, amikor elfárad vagy telítődik.
Ezért az én álmomban az otthon:
saját tér, saját ajtó, saját élet – és elérhető segítség akkor, amikor arra valóban szükség van.
Van egy egyszerű mércém:
Nem szeretnék más család gyermekének olyat kínálni, amit a saját gyermekemnek sem választanák.
És mi lesz a szülőkkel?
Erről is beszélnünk kell.
Sok autizmussal élő ember legfontosabb segítője évtizedeken keresztül valamelyik szülője.
De a szülők is elfáradnak. Megöregszenek. Egy idő után talán nekik is segítségre lesz szükségük. Vagy egyedül marad valamelyik szülő, mert váratlanul a másik elmegy a minden élők útján, mint ahogyan Mesi 16 éves korában, 2 évvel ezelőtt édesapja is elment… Ilyenkor a még élő szülőnek talán még több kérdése van. Mi lesz vele, mi lesz ha már én sem leszek?
Ezért hosszú távú álmunkban szeretnénk olyan lehetőségeket is keresni, amelyekben egy önálló életre részben vagy nagyrészt képes, de támogatást igénylő felnőttnek és az őt nevelő idősödő szülőnek nem kell szükségszerűen elszakadnia egymástól.
Amíg lehet, élhessenek együtt és önállóan.
És amikor valamelyiküknek segítségre van szüksége, legyen mögöttük olyan háttér, amelyre számíthatnak.
Mert a biztonságot nem akkor kell elkezdeni felépíteni, amikor bekövetkezik a baj.
Miért E-mese?
E-mese Emese történetéből született.
Mesi autizmussal él.
Sok mindent megtanult, sok mindenben önálló, de vannak dolgok, amelyekhez segítségre van szüksége – és rengeteg terve van.
Szeretne továbbtanulni, színházzal foglalkozni és dolgozni. Egyik nagy álma, hogy egyszer létrehozzon egy olyan fejlesztő és közösségi helyet, ahol saját színjátszó csoport is működik, és ahol az állatoknak is jut hely.
De az E-mese Háza nem csak Mesiről szól.
Az ő története indította el azt a kérdést:
Vajon hány másik család gondolkodik ugyanazon, amin mi?
Mi lesz az iskola után?
Hol fog dolgozni?
Hol és hogyan fog élni?
Kihez fordulhat segítségért?
Mi történik, amikor a szülő már nem tud mindent megoldani?
És hogyan lehet minderre úgy készülni, hogy közben ne vegyük el egy fiatal felnőtt önálló élethez való jogát és lehetőségét?
Nem szeretnék előbb házat építeni, és csak utána megkérdezni, kinek van rá szüksége
Ezért az E-mese Háza nem egy kész építési tervvel kezdődik.
Először kérdezünk. Meghallgatunk. Ismerkedünk. Kipróbálunk. Tanulunk.
Szeretnénk megismerni az autizmussal és más sajátos igényekkel élő embereket és családjaikat.
Szeretnénk megtudni, milyen segítség hiányzik leginkább a hétköznapjaikból.
Fejlesztés?
Közösség?
Néhány órás vagy néhány napos tehermentesítés?
Tábor?
Közlekedési segítség?
Munkalehetőség?
Önálló életre való felkészítés?
Biztonságos lakhatási háttér?
Vagy valami egészen más, amire mi még nem is gondoltunk?
Az E-mese Háza ezért lépésről lépésre szeretne megszületni.
A valódi szükségletekből.
2026. szeptember
